Ír whiskey
Az ír whiskey (eredetvédett nevei angolul Irish Whiskey és Irish Whisky, írül Uisce Beatha Eireannach) a törvény szerint Írországban vagy Észak-Írországban készült, jellemzői a háromszoros lepárlás, a minimum 3 éves tölgyfahordós érlelés, és az árpát legtöbbször zárt kemencében szárítják. Az eredmény, a skót whiskynél lágyabb, sokak szerint egy finomabb párlat. A nagy nevek mellett, mint Jameson, Tullamore Dew, Bushmills, Paddy, a kevésbé ismertek Connemara, Clontarf, Kilbeggan is megtalálható a kínálatunkban.
1661-ben fogyasztási adót róttak ki a whiskyre, ami kedvezett az illegális szeszfőzésnek. Az írek nagy mennyiségben készítettek a hagyományos kisüsti eljárással whiskyt, a 18. század végén a feljegyzések szerint már mintegy 2000 kis szeszfőzde működött errefelé. Az írek nagy mennyiséget exportáltak, ebben megelőzték a skótokat is, mivel ragaszkodtak a hagyományos, jobb minőséget adó kisüstihez az 1831-ben az egyébként ír Aeneas Coffee által felfedezett, folyamatos desztillációt lehetővé tevő lepárlóoszloppal szemben. A jobb ír – és amerikai – minőséget meg akarták különböztetni a 19. század második felében meglehetősen gyenge skót terméktől, s ekkortól (kb. 1870-től) kezdve írták az ír – és amerikai – whiskyt whiskey-nek. (Ez azonban nem volt általános, sőt, igazából ma is vannak még kivételek.) Az ír whiskey legnagyobb felvevőpiaca az Amerikai Egyesült Államok volt egészen a szesztilalomig, ami után sorra jött a többi probléma. A brit embargó a függetlenné vált Írországgal szemben, a Nagy gazdasági világválság, és végül a II. Világháború, amelyek következtében a legtöbb ír szeszfőző bezárt.
