Vissza

Whisky vagy whiskey? Míg a whiskey kifejezés az ír és amerikai márkák által használt írásmód, addig a whisky kifejezés a skót és kanadai whisky-k sajátja. Az igazi whisky szakértők is egyetértenek, hogy a whiskyk teljes kínálatának megismeréséhez egy élet is kevés lenne. A whisky különböző stílusainak kialakulása a 19. századig vezethető vissza, ekkor jelent meg a fahordós érlelés. A whiskyk megkülönböztetése különböző szempontok alapján történik, ilyen a cefre összetétele, a lepárlás módja, az érleléshez használt hordók fajtája, sőt még a földrajzi eredet is. A lepárlás története legalább az ókori alexandriai vegyészetig nyúlik vissza, ám a korai lepárlóeszközök nem voltak alkalmasak alkohol lepárlására. A századfordulón elterjedt elmélet volt, hogy a szeszfőzést az írek (egyes változatokban maga Szent Patrik) találták fel az első évezredben, ezen feltételezések történelmi megalapozatlanságát azonban már 1913-ban bemutatták.[1] A szeszfőzés első egyértelmű leírása a 12. századi Itáliából származik, és a bor lepárlásával készült aqua ardens-t írja le. A bor mellett legalább a 14. század hajnalától sörből is főztek szeszt, és az így készült gabonapárlatok széles körben elterjedtek azon európai vidékeken, melyeken nem volt jelentős helyi bortermelés (többek közt Magyarország egyes részein is). A sör lepárlása legkésőbb a 15. századig Írországban és Skóciában is meghonosult. Az égetett szeszek fogyasztását Írországban először egy krónika, a Clonmacnoise-i annales említi az 1405-ös évnél, miszerint ekkor egy törzsfőnök, Richard MacRannall aqua vitae okozta alkoholmérgezésben halt meg. Skóciában az első írásos bizonyíték 1494-ból való, amikor az adólisták szerint egy John Cor nevű szerzetesnek a király parancsára aqua vītae készítése céljából malátát utaltak ki. A whisky házi lepárlása párhuzamosan terjedt el Skóciában és Írországban, és a 16. század közepére mindkét országban általános volt. A 17. században már tudták, hogy árpamaláta hozzáadásával a malátázatlan gabonát is erjeszthetővé lehet tenni, és a skót források többféle gabonából készült whiskykre is talnak, főleg zabból, árpából és búzából. A 17. és 18. század során kivándorló skót és ír telepesek Észak-Amerikában is meghonosították a whiskyfőzést. Kezdetben főleg importált árpából, zabból és búzából erjesztették, majd áttértek a rozsra, mely bőségesen termett Maryland és Pennsylvania államokban. Később elterjedt a kukorica használata is, melyet önmagában és rozzsal keverve is felhasználtak. A ma ismert whiskyfajták a 19. században alakultak ki.