PEZSGŐ, PROSECCO
A pezsgő hazánkban is egy közkedvelt, "elegáns ital", amit különleges alkalmak, baráti összejövetelek, ünnepek elengedhetetlen kelléke. De miből is készül a nedű? A pezsgő egy olyan borszármazék, amely a bor második érése magában a palackban megy végbe, így a száraztól az édesig megtalálhatod a számodra legfinomabbat. Manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendező Prosecco, kiváló választás ünnepekre, de akár egy "pohár ital" szerepére is a barátok között.
A pezsgő egy olyan borszármazék, amelynél a bor második érése magában a palackban megy végbe. A házasított (cuvée) pezsgő-alapborokat úgynevezett tirage-likőrrel (élesztő és cukor) vegyítik, amelyek a Méthode traditionelle módszerrel történő palackos (0,75 l) erjesztési folyamat természetes hatására szénsavassá válnak.
A szénsavas bort már régóta ismerték Franciaország Champagne tartományában, hiszen a hűvös éghajlati adottságok következtében az erjedés sokszor csak a szüretet követő év tavaszán fejeződött be, de ez a bor akkoriban selejtnek számított. Az első pezsgőt 1670 – 1715 között Reims közelében, a champagne-i borvidékhez tartozó hautvilliers-i Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője dom. Pierre Pérignon készítette, úgy, hogy parafa dugóval zárta le a borosüveget, amelyet viaszba mártott drótkengyellel erősített rá. Sokáig titokban tartották a készítési folyamatot, ennek ellenére azonban a 18. században már sokfelé ismeretes volt, és a 19. században már Európa-szerte készítettek pezsgőt.
A hagyományosan degorzsálásnak (degorgement) nevezett technológiai lépés során kilövetik a seprőt
A pezsgőkészítés csak a parafadugó 17. századi feltalálása után vált lehetővé. Dom Perignon jól záró, hosszú fadugóval ellátott, vastag falú angol palackban erjedő bort kóstolt. Megfigyelte, hogy a keményfából készült kúp alakú dugó nem zárja jól a benne lévő habzó bort, ezért lecserélte azt egy parafából készültre.[4][5] Erjedésben lévő bort töltöttek üvegpalackba, ami az erjedés befejeztéig a termelődő szén-dioxiddal együtt a palackban maradt. A tizenöt hónapig tartó finomseprős érlelés után a seprőt úgy távolították el, hogy azt a fejjel lefelé fordított palack nyakából a dugó óvatos megnyitásával kilövették.[6] Ezt nevezik hagyományosan degorzsálásnak (degorgement).
Megjegyzendő, hogy a pezsgőgyártás jelenleg alkalmazott technológiája (az Asti spumante eljárást leszámítva) alapvetően a már kierjedt alapborhoz adott tirázslikőr cukortartalmának az erjedésekor keletkező széndioxid felfogásán és a pezsgővé váló borban történő elnyeletésén alapul. Az expediciós likőr hozzáadása nélkül forgalomba kerülő pezsgőket "nyers" pezsgőnek hívják
